Bolygónk 2/3 részét víz borítja, ami átlagosan 3,5 %-os (35 gramm/liter) sótartalommal bír. Elsőre azt gondolnánk, hogy csak a tengerek és az óceánok vize sós, hiszen ezt mi is tapasztalhatjuk. Azonban az általunk édesvizűnek nevezett tavak és folyók vize is tartalmaz sót, de ezt az alacsony koncentráció miatt nem érezzük.
A só eredete a vizekben
Az univerzumban egyetlen dolog állandó: a folyamatos változás. Azonban emberi léptékkel mérve bizonyos változások szinte észrevehetetlenek. Bolygónk nem létezett mindig és életciklusa folyamán már rengeteget formálódott.
A földi hidroszféra, vagyis a vízburok nagyjából 3,8 - 4,6 milliárd évvel ezelőtt alakult ki. A bolygót záporozó meteorok vizet és a periódusos rendszer elemei közül többet is a földfelszínre juttattak. A becsapódások időszakát követően a felforrósodott felszín elkezdett lehűlni, amelynek hatására vízgőz és szén-dioxid párolgott el, ezzel alakítva a légkört. A lehűlést követően a hosszú esőzések során lehullott csapadék egyre kisebb mértékben tudott elpárologni és feltöltődtek a földkéreg medrei. Így jöttek létre a tavak, folyók, tengerek és az óceánok.
Kezdetben a tavak, tengerek édesvizűek voltak. Az őslégkörben jelenlévő szén-dioxid az évezredeken át tartó esőzések során belekerült a vizekbe, amely során annak kémhatása enyhén savas lett. Ennek a savasságnak köszönhető, hogy az esővíz és az olvadékvíz kioldotta a kőzetekből és a felszíni rétegekből az ásványi sókat, mint például nátriumot (Na), klórt (Cl) és magnéziumot (Mg). Ezek a földből kimosott ásványi sók az áramlások segítségével eljutottak a tengerek vizébe, így fokozva azok sósságát.
Eltérő sótartalom
A tengerek és az óceánok sótartalma azonban nem mindenhol egyforma. A sósságot részben meghatározza a vizek területi elhelyezkedése, kiterjedése, a szárazföld közelsége, a folyók vízhozama és az esőzések gyakorisága is. A zárt tengerek vize magasabb sótartalommal bír, mint a nyílt tengereké. A sarkvidékek környéke kevésbé sósabb, hiszen itt nem annyira jelentős a párolgás, mint a melegebb területeken, továbbá az olvadó jég felhigítja ezeket a vizeket. Melegebb, nagy kiterjedésű állóvíz esetén több víz párolog el, így a só koncentrációja is magasabb lesz. A folyóknak is van sótartalma és a folyamatos áramlásnak köszönhetően ennek jelentős része beleáramlik a tengerek vizébe, így növelve azok sósságát.
Már műhold által is igazolt tény, hogy az Atlanti-óceán vize sósabb, mint a Csendes-óceáné és az Indiai-óceáné. Ez az Amazonas folyó által az óceánba szállított ásványi anyag tartalomnak is köszönhető. Az egyenlítő mentén azonban láthatóan kisebb a sótartalom a folyamatos esőzések miatt. A legnagyobb sótartalmú vizek között szerepel a Holt-tenger (28%), a Földközi-tenger és a Vörös-tenger. Ellenben a Fekete-tenger és a jegesebb területek tengerei alacsonyabb sótartalommal rendelkeznek.
A só hasznosítása
A sót valaha az arannyal tartották egyenértékűnek. A kereskedelemben fontos fizetőeszközként szolgált. Azonban ma már nem szenvedünk hiányt belőle. A sóbányák és a tengerek rengetek sót biztosítanak számunkra. A tengeri sót lepárlással nyerik ki. Sajnos az utóbbi évtizedekben az évente az óceánokba kerülő több millió tonnányi műanyag szemét komoly veszélyt jelent az állatvilágra és ránk is. Ugyanis, a sólepárlókon keresztül ezek a szabad szemmel láthatatlan méretű darabkák hozzánk is eljutnak, visszajutnak.
Az óceánok és tengerek sótartalma több szempontból is nagyon fontos: befolyásolja a tengeri áramlatokat, az éghajlatot és jelentős hatással van az élővilágra is.
Mivel só a nátrium legfőbb forrása, ezért elengedhetetlen a szervezetünk megfelelő működéséhez. Azonban a mértékletességet fontos szem előtt tartani.
A só felhasználása igen széleskörű. Az emberek napi szinten fogyasztanak sót, még akkor is, amikor nem is gondolnánk. A sót ízesítésre, élelmiszerek tartósítására, szépségápolásra, egészségmegőrzésre, gyógyításra egyaránt használják.
Így amikor legközelebb a tengernél járunk, vagy csupán valami sósat eszünk, jusson eszünkbe, hogy honnan is ered a só...